Mi is az a nanotechnológia, vagy nanotudomány? Az összetételben a "nano" tag a nanométer (nm) SI hosszegységre utal, ami a méter milliárdod részének (10^-9 m) felel meg. A "nano" prefixum másrészt a görög νανος (törpe) szóból veszi eredetét, így a "nanoscience" angol kifejezést talán paránytudományként magyaríthatnánk, ha már mindenáron erre vágyunk. 

 Miután etimológiailag tisztáztuk a dolgokat, meg kellene mondanunk, mi a nanotudomány tárgya,  sajátossága, megkülönböztető jegye. A nanotudomány ill. nanotechnológia egyértelműen a különféle anyagok nanométeres skálán történő átrendezésével, manipulálásával, nanométeres mérettartományba eső méretű eszközök, gépek tanulmányozásával és konstruálásával foglalkozik. Látható, hogy e tág meghatározásba beleesik a molekuláris biológiától a nanoelektronikáig számos intenzíven művelt tudományterület. A fenti meghatározást alapul véve a hagyományos vegyészet teljes egészében nanotechnológia, hiszen ha két löttyöt összeöntve valami reakció megy végbe, az már mindjárt nanotechnologia, hiszen kémiai kötések bomlanak fel és újak jönnek létre, természetesen atomi ill. molekuláris skálán, ergo manipuláltuk az anyagot nanométeres tartományban. Hát szerintem meg nem. Mindenestre nem érdemes szigorítani a defininiciót, mert  egy csomó érdekes lehetőségről is le kellene mondanunk. 

Forrás: wikipedia

Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nanotudomány és a nanotechnológia társadalomra gyakorolt hatását: jóllehet még gyerekcipőben jár, máris annyi potenciális jótéteménnyel kecsegtet, hogy óhatatlanul magához vonzza nemcsak a kontárokat, de a sarlatánokat is. Ha a nanotechnológiának, mint hívószónak a természettudományokra gyakorolt hatását szeretnénk megérteni, gondoljuk át, mit tanultunk az "aranycsinálásnak", mint jelszónak az alkímiára gyakorolt hatásáról. Midőn Johann Friedrich Böttger patikustanonc (itt balra) kísérletei miatt alkímista hírébe keveredett, Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király által elfogatván arra kényszeríttetett, hogy a mindig pénzszűkében lévő uralkodó számára aranyat csináljon egyéb, nemtelen fémekből. Tán felesleges hangsúlyoznunk, sikertelenül. Kísérletei közben azonban véletlenül rábukkant a porcelánkészítés titkára, ami jelentős eredmény volt, hiszen a porcelánkészítés azt megelőzően évezredekig kínai monopóliumnak számított. Valószínűleg Erős Ágost sem volt elégedetlen a dolgok ilyetén alakulásával, hiszen a kísérleteknek helyet adó város azóta is ismert porcelánjáról: Meissen.   

 Ha tehát a természettudós tücsköt-bogarat összehord a nanotechnológia vívmányairól, nézzük el neki, hiszen Erős Ágostnál épp csak egy lehelletnyivel szőrtelenebb szívű tudományfinanszírozó és -szervező intézményeket kell meggyőznie munkájának fontosságáról. Mi ezen a blogon megpróbáljuk a búzát elválasztani az ocsútól, amennyire tőlünk telik.

 Legközelebb egyébként épp a meisseni porcelán felfedezéséhez hasonló szerencsés véletlennel, és annak egynéhány következményével foglalkozunk.